Horváth-ház

Kellenek a történetek is ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat!

 

Az alábbi hosszúra sikeredett írás a Horváth-ház kétszáz éves múltját igyekszik röviden összefoglalni. Beszámol építésének és átépítéseinek történetéről. Sorra veszi a falai közt lezajlott történelmi, kultúrtörténeti eseményeket. Bemutatja a leghíresebb lakóit és dolgozóit.

Mi volt itt előtte? Miért lett Landerer Lajos Pest díszpolgára? Hogy született a Pesti Hírlap és a Vasárnapi Újság? Miért és mikor épült a hátsó udvar vasszerkezetes fedése? Mi volt a Kammon?

A pesti Horváth-ház két telken áll, melyek részét képezték annak a földterületnek, ahová a Magyar Nemzeti Múzeumot tervezték felépíteni. A terv végül máshol valósult meg, így a területet felparcellázták. Ezekből vásárolt Szentgyörgyi Horváth József, a Hatvani és a Szép utca sarkán két házhelynyit, hogy arra egy bérpalotát építsen. A Vas megyéből származó Szentgyörgyi Horváth család tagjai, több generáción át, számos ma is álló, gyönyörű épület megrendelője, építtetője volt. A pestin kívül talán a balatonfüredi Horváth-ház a legismertebb, ahonnan a szintén e családhoz kötődő Anna bálok hagyománya is elindult.

Horváth József a pesti klasszicista bérpalota tervezésére Pollack Mihályt kérte fel. Az épület 1816-ban készült el. Az 1838-as jeges árvíz sokat rontott az épület állapotán, de használható maradt.

A ház már az 1848-as forradalom és szabadságharc előtt is fontos helyszín volt. Itt bérelt helyiségeket 1845–47 között az 1848-ban kormányra került liberális reformerek Nemzeti Köre, amelynek elnöke Teleki László gróf, alelnöke pedig Vörösmarty Mihály volt. 1840-től 1853-ig itt működött a Landerer és Heckenast Nyomda és Kiadóvállalat.

A nyomda nevét és kapcsolatát a március 15-i eseményekhez mindenki jól ismeri. Mindenki érti, Petőfi miért nevezhette el ezt a házat a Szabadsajtó udvarának. Mindenki tudja, hogy itt ülésezett a Batthyány-kormány minisztertanácsa. De talán érdemes itt megragadni az alkalmat, hogy e két személyt, Landerer Lajost és Heckenast Gusztávot közelebbről bemutassuk.

Landerer Lajos (1800–1854) egy több generációs nyomdász dinasztia utolsó tagja. A nyomda vezetését huszonnégy évesen vette át. Szakmáját kiválóan ismerő mester volt, aki 1833-ban elkészíti az első színes nyomtatású magyar kiadványt. Az 1838-as pesti jeges-árvíz idején több ember életét is megmentette, amiért a város díszpolgárává választotta.

Heckenast Gusztáv (1811–1878) könyvesbolti eladóból vált könyvkereskedővé. Ez a foglalkozás ekkoriban a könyvkiadást is magába foglalta. Boltja a Váci utcában volt, amit a már említett árvíz elöntött. A huszonhét éves Heckenast megszárította a könyveit, és nyitott egy 8000 kötetes kölcsönkönyvtárat. Boltjának újranyitását magyar írók segítették, a Budapesti árvízkönyv című kiadványuk jövedelmével.

1840-ben társultak, és létrehozták a kor legkorszerűbb, a kiadást, a nyomdai munkát és a kereskedést is magába foglaló cégüket. Rendszeresen kiadták a Jókai Mór szerkesztette Életképek című irodalmi divatlapot, a Petőfi körül csoportosuló fiatalok lapját. A biztos bevételt hozó napilapra, az első korszerű, magyar nyelvű újságra, a Pesti Hírlapra, a bécsi udvar engedélyét csak többszöri kérés után tudták megszerezni. Szerkesztője, osztrák kérésére, Kossuth Lajos lett, akit így próbáltak féken tartani. Ekkor születhetett az a szóbeszéden alapuló vád, hogy Landererék a bécsi titkosrendőrséggel is kapcsolatban állnak. Kossuth azonban, bárhogy is szidta egykori kenyéradóit, megbízott bennük. Pénzügyminiszterként a Kossuth-bankó nyomtatásának felelősségteljes munkáját is rájuk bízta. A szabadságharc leverése után Landerernek bujkálnia kellett, és a nyomda vezetését többé nem vehette vissza. Közös cégüket társa vitte tovább, aki a börtönt csak súlyos nehézségek és pénz árán tudta elkerülni.

A Landerer és Heckenast nyomda kiadványainak jelentős része irodalmi munka. Elsőként adtak ki Magyar Remekírók címmel gyűjteményes sorozatot. Megjelentették Berzsenyi, Csokonai, Kisfaludy, Kölcsey, Vajda János, Jókai Mór írásait, kottákat, színházi plakátokat stb. Mind a kulturális értékek közvetítésében, mind a hazai nyomdatechnika megteremtésében és fejlesztésében jelentős munkát végeztek.

Ez idő alatt a Horváth-ház lakója volt Kossuth Lajos, Arany János, Bajza József, Garay János, Kultsár István, Vörösmarty Mihály és Jókai Mór, feleségével, Laborfalvi Rózával.

1851-ben Szentgyörgyi Horváth Ödön, az új tulajdonos, a felújítás, átépítés mellett döntött. A tervezéssel Wieser Ferencet, jeles romantikus építészt bízta meg. Ekkor kerültek ide az erkélyt tartó női alakok. Bauer József szobrai a négy elemet (tűz, víz, föld, levegő) jelenítik meg.

A nyomda 1853-as bezárása után a földszint egy részét Cammoni Flórián, olasz kávékereskedő üzlete, A Kammon foglalta el (különlegessége a fagylalt és a puncs). A kávéház majd ötven évig működött és egyik előzménye volt a később megjelenő irodalmi kávéházaknak. Kezdetben ugyanazt a szerepet töltötte be, mint korabeli társai közül sokan: diáktanya és találkahely volt. A kiegyezés utáni szerepe fölértékelődött; írók (pl.: Reviczky Gyula, Vajda János, Komjáthy Jenő), politikusok, művészek és jogászok kávéháza lett. De még ez sem tette volna különlegesé, ha meg nem teremtődik benne a későbbi kávéházi kultúra korai hagyománya: a sokszínűség. A Kammonban ugyanis – holott „nem hivalkodott márvánnyal és réz intarziákkal, de még parkettával sem, több generáció üldögélt és érezte jól magát". S tovább: a Kammon volt valójában az első, ahol ugyanazon térben fért meg egymással képzőművész és író, újságíró és természettudós. Ez volt tehát az előképe mindennek, amitől a kávéház, mint „műfaj" majdan híressé lesz, egyszersmind gyűjteménye mindannak, amit a kávéházak eladdig külön-külön képviseltek a születőben lévő polgári kultúrában. „Látogatóinak színvonala magas" – írja Rákosi Viktor a Kammon Kávéházról, és ehhez nincs mit hozzátenni.

A földszint másik részét a Vasárnapi Újság kiadója foglalta el. Az 1854-ben induló lapkiadó tulajdonosa Heckenast Gusztáv, majd 1873-tól a Franklin Társulat volt. A lap indulásánál Pákh Albert, Gyulai Pál és Jókai Mór bábáskodtak. A bécsi centrum engedélyét a főszerkesztő posztra csak makulátlan politikai múlttal lehetett elnyerni. Pákh Albert, Petőfi közeli barátja és eszme-társa volt, de a betegsége miatt a forradalmi eseményekből kimaradt. A hatóságok nem ismerték, ezért ő lett a lap első felelős vezetője. A Vasárnapi Újság induló számában így köszöntötte az olvasókat: „...A népet – mellynek pártolására számitunk – nem nézzük öntudatlan nyers tömegnek, mellynek jó indulatát üres szemfényvesztések által szabad kizsákmányolni, hanem látjuk benne amaz ép, józan fajt, mellynek megvannak nemesebb vágyai s tiszteletreméltó érzelmei. Azon népet látjuk magunk előtt, melly hogyha ezentul is élni akar, ezt csak ismeretek és mivelődés árán válthatjuk meg."

A Vasárnapi Újság sikeres volt. Néhány év alatt 7000 példány előfizetésével rendelkeztek. Helyhiánnyal küszködtek, ezért a második udvaron található istállókat is beépítették. Ez lehet most a Széphárom oldalsó terme.

A bérpalota lakói közt találjuk Marastoni Jakabot, sikeres portré festőt és litográfust, aki Magyarországon elsőként készített dagerrotípiákat. Az Ő nevéhez köthető az 1846-ban alapított Első Magyar Festészeti Akadémia, a mai Deák Ferenc utcában.

Itt lakott továbbá Szkalnitzky Antal, a kiegyezés időszakának meghatározó építésze. Az általa tervezett középületek jelentős szerepet játszottak az egyesített főváros arculatának kialakításában (Magyar Tudományos Akadémia /Ybl Miklóssal közösen/, Oktogon épületei, Egyetemi Könyvtár, Nemzeti Színház).

A Horváth-ház 1873-ban gróf erdődi Pálffy János tulajdonába került, aki híres mecénás és műgyűjtő volt. Végrendeletében 178 képet hagyományozott a Szépművészeti Múzeumnak.

Szász Flóra tulajdonos kérésére, 1900-ban Hubert József tervei szerint átépítették a homlokzatot és a földszintet. Ekkor épült meg a hátsó udvart lefedő vasszerkezetű üvegtető, ahol a lapkiadó nyomda csomagoló, szortírozó munkáit végezték. 1927-ben a középső szárnyra egy negyedik szintet építettek Hikisch Rezső tervei alapján.

Az épületben ekkor lakott Donáth Sándor, neves műkereskedő és műgyűjtő. Lakásának falait Munkácsy Mihály, Paál László és Rippl-Rónai József festményei díszítették. Donáth Sándor volt a Magyar Torna Klub (MTK) alapítója és első elnöke.

A második világháborúban az épület súlyosan megrongálódott. Restaurálását 1956–57 között, Horler Miklós és Komárik Dénes terve alapján végezték el.

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Révai lexikon

Wikipédia

Urbface.com
Magyar Nemzet: A kávéház kultusza

Vasárnapi Újság története